A szerencse gyermekei

Ti hogy álltok a témával? Szerencsésnek tartjátok magatokat? Vagy inkább ellenkezőleg, bármibe kezdtek, valahol biztosan félresiklik a dolog?

Én alapvetően az utóbbi kategóriába sorolnám magam. Nem nyertem lottón, tombolán is aligha, nem találtam pénzt az utcán, vagy üvegezésnél sose arra a srácra mutatott a kupak, akinek a nevét mantráztam magamban, miközben az még kitartóan pörgött.
Viszont cserébe hagytam el bérletet, lakáskulcsot, zártam ki magam és fizettem csilliókat a hétvégi ügyeletes lakatosnak, késtem le buszt az írásbeli érettségi első napján, szakadt szét a hátamon koszorúslány ruha a lagzi közepén, ejtettek el táncparketten, (nem is egyszer) és még sorolhatnám.

De tényleg ilyen, és ehhez hasonló eseményeken múlik, hogy melyik csoportba tartozunk? Van értelme szerencsésnek, vagy akár szerencsétlennek titulálni egy személyt, eseményt, körülményt, vagy bármit is? Ha engem kérdeztek, nem.

Mert bár mi minden bizonnyal szerencsésnek mondunk például egy lottó nyertest, ő maga lehet, hogy másképp látja, miután elveszítette a barátait, konfliktusba került a családjával, vagy éppen csak nem tud mit kezdeni a hirtelen valóra váltott álmokat követő ürességgel.

És mi van akkor, ha Fortuna nem is a szerencse istennője? Ha csak egy fiatal, balga leány, aki nem tud mit kezdeni magával unalmában? És őszíntén, nem unatkoznánk mi is egy kicsit nélküle?

Míg együtt voltunk Renével, (és azóta is) rengeteget utaz(t)unk, szinte mindig mozgásban voltunk, így Fortuna meglehetősen nagy teret kap, hogy így-, vagy úgy, de kiélje kreativitását.

Legutóbb például a lakókocsis nyaralásunk előtt szórakoztatott minket. Tönkrement az elektromos kütyüm, aminek segítségével offroad terepen is viszonylag könnyen közlekedek, nem beszélve a sebességről. Nagy érvágás lett volna anélkül útnakindulni, hisz a terv az volt, hogy a busz parkol az épp aktuális kempingnél, mi meg 2, ill. 3 keréken rójuk a kilómétereket. Végül az utazás előtt közel egy héttel már működőképesen itt csillogott a lakásban indulásra várva.
Szerencsétlen volnék, hogy pont a nyaralás előtt ment tönkre? Vagy szerencsések voltunk, hogy még időben sikerült kicserélni a motort?

Na de itt még nem ért véget a nyaralást övező izgalom. Egészen pontosan 3 nappal az indulás előtt értesített minket az egyesület, hogy a vízpumpa motorja (ne kérdezz, fogalmam sincs) tönkrement, a busz szervizben, és csak remélhetjük, hogy nem kell lefújni az egészet. Harmadjára. Az első két alkalomról Corona barátunk gondoskodott.
Az már biztos volt, hogy legalább egy nappal később fogunk tudni elindulni. A második napon még mindig kérdéses volt, ennek ellenére útra keltünk Berlinből Hannoverbe (ott vettük át a kis kuckót).
Minek lehetne ezt nevezni? Naivitás, optimizmus, bizakodás? Felelőtlenség, hülyeség? Bíztunk a szerencsénkben? Én egyszerűen csak kalandvágynak mondanám. Ami jól is végződött, hisz még aznap átvehettük a lakóbuszt és nagyszerű két hetet töltöttünk el 4 országon keresztül átrobogva.

És ismét a kérdés. Szerencse vagy balszerencse volt? Szerencsétlenek voltunk, hogy pont az indulás előtt hibásodott meg valami az autón? Hogy bizonytalanságban indultunk el Hannover felé? Hogy elveszítettünk egy napot a nyaralásból? Vagy szerencsések voltunk, hogy egyáltalán sikerült megjavítani? Hogy nem félúton, valahol a semmi közepén robbant le alattunk? Hogy rengeteg élményben volt részünk?

Annyira ég és föld ez a két nézőpont, két különböző világ. Mégis olyan kicsin múlik, hogy melyikbe csöppenünk bele. Vagy jobban megforgatva a dolgot, hogy melyiket választjuk, melyiket hívjuk mi életre.
Mint egy kapcsoló. Benyomod és BAMMM 🧨, mehet a fekete macska a levesbe. Tényleg így műkődik, csak meg kell találni. Na igen, ez a neheze. Megtalálod, aztán máshová rejtőzik. És újra és újra és újra..
Csak remélni tudom, hogy idővel ráun és bölcsességként megtelepszik valahol, ahol mindig rátalálok, ha szükségem van rá.